Egy korábbi posztban említettem már, hogy mennyire hasznos az, ha a szőlő egészséges.
A pincészet három évvel ezelőtti megalapítása óta az idei a legnehezebb év növényvédelmi szempontból. Sőt, ez az első bármilyen szinten is nehéznek nevezhető év. Részben ebből a nehézségből fakad az is, hogy rájöttem mennyire a szőlő a legbonyolultabb része a borászatnak számomra.
2021 nem volt túl komplikált, néhány jól időzített növényvédelmi kezeléssel a szőlő védhető volt a betegségektől.
2022 pedig még annál is könnyebb volt. Akkora volt a forróság és a szárazság, hogy nem volt gomba, ami megélt volna a szőlőn.
Idén viszont részint ugyan nagyon örülünk a sok csapadéknak, ami feltöltötte a talajokat a tavalyi durva aszály után, ám a folyamatos esőzéseknek és főleg az utánuk következő melegnek és hatalmas párának köszönhetően hónapok óta folyamatos a fertőzési nyomás a szőlőn.
Fontos ezért, hogy ne legyen már számottevő csapadék, mert a bogyók egy ponton túl nem tudnak több vizet felvenni és kirepednek, plusz a folyamatos lomb és fürtnedvesség ideális környezet a gombák terjedésének.
Most úgy látom két irányt vehet az év a hátralévő hetekben. Vagy marad a változékony hűvös idő és akkor 2014-hez hasonlóan szinte éretlenül rothad le a termés, vagy ami egyelőre sokkal valószínűbbnek tűnik, szárazabb, meleg idő lesz, amikor is szépen beérik a termés.
Egyelőre a mi szőlőink is jól néznek ki és bizakodva tekintünk a jövőbe, de sokat kell még nekik szüretig kinn aludniuk, szóval, ahogy egy kedves ismerősöm szokta mondani: „térdre imához!”.
*UPDATE: a posztot már hetek óta írom, mostanra sajnos a saját szőlőben is van némi rothadás. Jól ki is leveleztük, hogy minél gyorsabban száradjon a hajnali pára és egy-egy eső után. Mert az továbbra is gyakran esik. Ráadásul a legrosszabb módon, gyors zivatar, majd 30°C….és pára.
