2020-ban, a CoVid közepén egy nem túl rózsás gazdasági környezetben alapítottam meg a pincét. Mondhatni nem épp a legideálisabb pillanat.
Tisztában voltam ráadásul azzal, hogy bár évek óta ebben az ágazatban dolgozom és vezettem már igen nagy borászati üzemeket is, ám nagyon gyenge pontom a marketing és a kereskedelem.
Gond nélkül készítek több ezer hektoliter bort, hiszen már számtalanszor megtettem. Na jó, azért lámpaláz mindig van bennem, hiszen mégis csak egy egész évről dönt, hogy jól végzem-e a munkám, de alapvetően ez nem olyan részlete volt a saját pincének, amitől tartottam volna.
Viszont, számomra is meglepő módon, egy olyan okozza a legtöbb fejfájást a pincészetnek, amit biztos nem tettem volna első helyre magamba az elején, hiszen oda ugye a kereskedelem, vagy a marketing került, ám végül a befutó bizony a szőlészet lett.
Elválaszthatatlan egység a szőlészet és a borászat, viszont egy bizonyos üzemméret felett legtöbbször nem ugyanaz az ember foglalkozik a szőlővel és a borral. Van szőlészeti vezető és értelemszerűen borászati vezető is. És bár ők ketten szoros kapcsolatban állnak egymással, de még sincs ott a borász a napi munkák szervezésénél. Tudod pl., hogy éppen metszenek, sőt, meg is beszélitek, hogy milyen tőketerhelést szeretnétek, de mégsem állsz ott mellettük. Tudod azt is, hogy nehéz év van mondjuk növényvédelem szempontjából, sőt, még az egyes betegségek tüneteit is felismered, de mégsem te számolgatod, hogy mennyi egy szer várakozási ideje, vagy mennyit fújsz éppen egy hektárra. Sőt, azt sem te tudod, hogy miért épp ezt, vagy azt a hatóanyagot érdemes használni.
Elválaszthatatlan egység a szőlészet és a borászat mégis kicsit elválik egymástól, hiszen, mikor ott van a pincében egy rakat bor, aminek az érlelését, készre kezelését, palackozását intézed, esetleg még mellé némi minőségbiztosítási rendszert is működtetsz, akkor nem épp arra van erőd, időd, hogy tudd, épp melyik dűlőben mi a napi munka.
És ebből van nekem most a legtöbb nehézségem. Hiszen egyrészt itt nincsen szőlészeti vezetőm, másrészt a jó minőségű alapanyag az origó a jó bor készítéséhez.
A jó minőségű alapanyag pedig jó talajban terem (tápanyagutánpótlás), rendezett környezetben (ugye az a fránya gaz és a minden irányba nővő szőlőlomb), ideális tőketerhelés mellett, ráadásul az sem túl nagy gond, ha egészséges is. És ezen feltételek megteremtése nekem kezdésként nem mennek rutinból. Ráadásul, ahogy nagyapám mondta mindig, a „szőlő rabszolga tartó növény”.
