2023 – A permetezés éve

Szerző: Mórocz Tamás | aug 23, 2023 | Boros blog

Egy korábbi posztban említettem már, hogy mennyire hasznos az, ha a szőlő egészséges.

A pincészet három évvel ezelőtti megalapítása óta az idei a legnehezebb év növényvédelmi szempontból. Sőt, ez az első bármilyen szinten is nehéznek nevezhető év. Részben ebből a nehézségből fakad az is, hogy rájöttem mennyire a szőlő a legbonyolultabb része a borászatnak számomra.

2021 nem volt túl komplikált, néhány jól időzített növényvédelmi kezeléssel a szőlő védhető volt a betegségektől.

2022 pedig még annál is könnyebb volt. Akkora volt a forróság és a szárazság, hogy nem volt gomba, ami megélt volna a szőlőn.

Idén viszont részint ugyan nagyon örülünk a sok csapadéknak, ami feltöltötte a talajokat a tavalyi durva aszály után, ám a folyamatos esőzéseknek és főleg az utánuk következő melegnek és hatalmas párának köszönhetően hónapok óta folyamatos a fertőzési nyomás a szőlőn.

Fontos ezért, hogy ne legyen már számottevő csapadék, mert a bogyók egy ponton túl nem tudnak több vizet felvenni és kirepednek, plusz a folyamatos lomb és fürtnedvesség ideális környezet a gombák terjedésének.

Most úgy látom két irányt vehet az év a hátralévő hetekben. Vagy marad a változékony hűvös idő és akkor 2014-hez hasonlóan szinte éretlenül rothad le a termés, vagy ami egyelőre sokkal valószínűbbnek tűnik, szárazabb, meleg idő lesz, amikor is szépen beérik a termés.

Egyelőre a mi szőlőink is jól néznek ki és bizakodva tekintünk a jövőbe, de sokat kell még nekik szüretig kinn aludniuk, szóval, ahogy egy kedves ismerősöm szokta mondani: „térdre imához!”.

*UPDATE: a posztot már hetek óta írom, mostanra sajnos a saját szőlőben is van némi rothadás. Jól ki is leveleztük, hogy minél gyorsabban száradjon a hajnali pára és egy-egy eső után. Mert az továbbra is gyakran esik. Ráadásul a legrosszabb módon, gyors zivatar, majd 30°C….és pára.

Ihatóbb Podcast

Szerző: Mórocz Tamás | aug 3, 2023 | Boros blog

Május közepén az Ihatóbb Magyarországért podcastjének voltam vendége, ahol egyrészt kicsit végigbeszéltük az eddigi borász múltam, másrészt megkóstoltunk néhány bort is.

ITT tudjátok meghallgatni, hogy milyen jóízűen tudunk kóstolni Gábriellel, akinek ezúton is köszönöm a lehetőséget.

Fotó: Nyulasi Gábriel István

A legnehezebb rész, avagy rabszolgatartás

Szerző: Mórocz Tamás | júl 18, 2023 | Boros blog

2020-ban, a CoVid közepén egy nem túl rózsás gazdasági környezetben alapítottam meg a pincét. Mondhatni nem épp a legideálisabb pillanat.

Tisztában voltam ráadásul azzal, hogy bár évek óta ebben az ágazatban dolgozom és vezettem már igen nagy borászati üzemeket is, ám nagyon gyenge pontom a marketing és a kereskedelem.
Gond nélkül készítek több ezer hektoliter bort, hiszen már számtalanszor megtettem. Na jó, azért lámpaláz mindig van bennem, hiszen mégis csak egy egész évről dönt, hogy jól végzem-e a munkám, de alapvetően ez nem olyan részlete volt a saját pincének, amitől tartottam volna.

Viszont, számomra is meglepő módon, egy olyan okozza a legtöbb fejfájást a pincészetnek, amit biztos nem tettem volna első helyre magamba az elején, hiszen oda ugye a kereskedelem, vagy a marketing került, ám végül a befutó bizony a szőlészet lett.

Elválaszthatatlan egység a szőlészet és a borászat, viszont egy bizonyos üzemméret felett legtöbbször nem ugyanaz az ember foglalkozik a szőlővel és a borral. Van szőlészeti vezető és értelemszerűen borászati vezető is. És bár ők ketten szoros kapcsolatban állnak egymással, de még sincs ott a borász a napi munkák szervezésénél. Tudod pl., hogy éppen metszenek, sőt, meg is beszélitek, hogy milyen tőketerhelést szeretnétek, de mégsem állsz ott mellettük. Tudod azt is, hogy nehéz év van mondjuk növényvédelem szempontjából, sőt, még az egyes betegségek tüneteit is felismered, de mégsem te számolgatod, hogy mennyi egy szer várakozási ideje, vagy mennyit fújsz éppen egy hektárra. Sőt, azt sem te tudod, hogy miért épp ezt, vagy azt a hatóanyagot érdemes használni.

Elválaszthatatlan egység a szőlészet és a borászat mégis kicsit elválik egymástól, hiszen, mikor ott van a pincében egy rakat bor, aminek az érlelését, készre kezelését, palackozását intézed, esetleg még mellé némi minőségbiztosítási rendszert is működtetsz, akkor nem épp arra van erőd, időd, hogy tudd, épp melyik dűlőben mi a napi munka.

És ebből van nekem most a legtöbb nehézségem. Hiszen egyrészt itt nincsen szőlészeti vezetőm, másrészt a jó minőségű alapanyag az origó a jó bor készítéséhez.

A jó minőségű alapanyag pedig jó talajban terem (tápanyagutánpótlás), rendezett környezetben (ugye az a fránya gaz és a minden irányba nővő szőlőlomb), ideális tőketerhelés mellett, ráadásul az sem túl nagy gond, ha egészséges is. És ezen feltételek megteremtése nekem kezdésként nem mennek rutinból. Ráadásul, ahogy nagyapám mondta mindig, a „szőlő rabszolga tartó növény”.